Az előző bejegyzés kapcsán eszembe jutott, hogy tisztázni kéne már a két létige, a ’ser’ és az ’estar’ közti különbséget. Persze nem akarom itt elkezdeni részletezni, hogy a ’ser’ az állandó tulajdonságokkal kapcsolatban használatos, az ’estar’ pedig az adott pillanatban jellemzőkkel. Mindezt végignyálazhatjátok itt, vagy itt.

A legfontosabb azonban a mindkét létigével létező kifejezések (melyek nem mellesleg az élet legfontosabb pillanataihoz kapcsolódnak) jelentéseinek elkülönítése.

Kezdjük akkor például a ’borracho’-val!

Nem mindegy, hogy azt teszed-e közhírré egy buliban, hogy ’estoy borrach@’, azaz részeg vagyok, avagy ’soy un borrach@’, részeges… alkoholista vagyok.

Ugyancsak nem mindegy… nagyon nem mindegy, hogyan próbálsz meg csajozni. Ha ki szeretnéd fejezni egy lánynak, mennyire jó nőnek tartod, ne a ’ser’-t válaszd, az ’eres buena’-val ugyanis nagyjából azt fejezed ki, hogy jó embernek tartod, esetleg jó valamiben a lány… Az ’estás buena’ már sokkal megfelelőbb kifejezés, bár nem ígérem, hogy tuti csajozós duma. Az utcán való ’húdejónőzéshez’ viszont kifejezetten ez ajánlott: ’mira, qué buena está!’ / ´qué tía más buena!´.

Ezek után mi más is jöhetne, mint a ’cachond@’, ami a ’ser’ igével egy ártatlan megállapítás, miszerint valaki nagyon vicces személyiség: ’es un cachond@’… az ’estar’ igével azonban az ’estar cachond@’ kifejezést kapjuk… ami annyit tesz: kanosnak, felizgultnak lenni.