Talán az egyik legnehezebben elsajátítható elemei egy nyelvnek a töltelékszavak. A spanyolok pedig ezen, különösebb jelentés nélküli, esetleg csak a mondanivaló árnyalására szolgáló kifejezések használatában igencsak élenjárnak. Sokszor kapom magam azon, hogy a kedvelt (nem, nem csak külföldieknek feltett) ’sabes lo que te digo?’, azaz ’érted, mire gondolok’ kérdésükre legszívesebben azt válaszolnám: ’Nem, fogalmam sincs, ugyanis töltelékszavakon kívül mást még nem mondtál!’. Talán idővel ez is megtanulható: a gondolatokban, jobban mondva a töltelékszavakból álló mondatokban olvasni.
Addig is, ha nehéz is, azért próbáljuk meg összeszedni, mely kifejezéseket hallhatjuk a leggyakrabban és általában milyen értelemben használják őket.
Akárcsak a magyar, a spanyol is szeret mondatot ’hát’-tal kezdeni, erre pedig leggyakrabban a ’pues’ szócskát használja. Ha kissé elgondolkodva szeretnéd például azt mondani: ’nem tudom’ = ’pues, no lo sé’. Hasonló funkciót tölthet be az egyébként szimplán ’jó’-t jelentő ’bueno’… ’bueno, puede ser’ = ’hát, lehet’.
Gyakran hallhatunk mondatokat, melyek az ’es que…’ kifejezéssel kezdődnek, azaz ’az van / az a helyzet…’. Vagy akár summás ténymegállapításként annyit, hogy ’es lo que hay’… ’ez van’.
Egy beszélgetésnél a reakciók tekintetében több kifejezést is megemlíthetünk. Ha véleményünk elnyeri a másik fél tetszését, valószínűleg egy ’sí, claro / claro que sí’ = ’igen, perszé’-vel válaszol, esetleg hozzáteszi, hogy ’ez igaz’ = ’es verdad’, vagy hogy ’igazad van’ = ’tienes razón’. A ’vale’ = ’oké / rendben’ szócska után már vigyáznunk kell, mert legtöbbször valamilyen ’de’ = ’pero’ követi. A legkedvezőtlenebb eset azonban kétségtelenül a ’que va!’ felkiáltás, ami nagyjából annyit tesz: ’dehogyis…(ekkora hülyeséget!)’.